Történt ugyanis, hogy a Gárdamotorosok több héttel ezelőtt gyűjtést szerveztek, melynek hatására gárdisták, vármegyések és különböző civil szervezetek és jó érzésű lakosok ajánlották fel feleslegessé vált, de még használható ruháikat, gyermekjátékaikat és könyveiket az arra rászoruló délvidéki testvéreinknek.

Miután végre összegyűlt két furgonnyi adomány, elkezdődhetett a több mint egyhetes tortúra, az adományok lepapírozása. Adománylevél, szállítólevél magyar, angol és szerb nyelven, kocsinként három példányban.Végre elérkezett az indulás napja. Napfényes péntek délelőtt a hazafiak motororra pattantak és az adományokkal megrakott tehergépkocsikkal elindultak úticéljuk felé, a délvidéki Zentára. Méltóságteljesen falták az aszfaltot a vasparipák egészen Röszkéig, ahol is minden eddigi képzeletet felülmúló eseménysorozat állta útjukat.

A gúnyhatár magyar oldalán semmi gond, de jött a rác oldal! Először átzavarták őket a vámudvarba, és ott kezdődött a tortúra. A rác vámosoknak semmilyen papír, igazolás nem felelt meg, hiába próbálták az adományokat kísérő motorosok és az adományokat befogadó szervezet helyszínen tartózkodó képviselője közösen elmagyarázni hogy minden rendben, a rác rendőrök és a fináncok úgy döntöttek hogy márpedig szerintük kereskedelmi(!) szállítmány a segélyszállítmány, ezért a határon tartották az autókat és kötelezték az adományt szállítókat, szerezzenek be többek között fertőtlenítő igazolást is.

Ismét motorra fel, irány Zentára intézkedni! Ott aztán kiderült, hogy az egyik adománybefogadó szervezet visszalépett, mert nem tetszett az adományozó honfitársaink azon kikötése, miszerint csak az elcsatolt területen élő magyar rászorulók kaphatnak a szépen bezsákolt kincsekből.
Egyből gonosz rasszistákká váltak a Gárdamotorosok!

Szombaton délelőtt jött a parancs, hogy a két adományokkal megrakott furgon nem léphet a rácok által bitorolt területre, bármilyen papírokkal is rendelkezzenek azok.

Nagyváthy Imre, a gárdamotorosok vezetője és a helyszínen tartózkodó befogadó szervezet vezetője, Gajda Attila mindenben megpróbált segíteni a bajba jutott hazafiaknak.

Először a vámszabad-területről nem akarták kiengedni a szállítmányt, majd valakitől telefonhívást kapott a Gárdamotorosok vezetője hogy szerezzen pénzt és akkor kimehetnek.

6000 dínár volt a baksis, melyet sikerült lealkudni 4000-re, de a lealkudott összeg átadásakor le akarták tartóztatni Nagyváthyt. A kérdésre, hogy miért, a szűkszavú válasz rác nyelven annyi volt hogy "csak, mert itt vannak".

Hosszú vita után sikerült tisztázni a helyzetet, a kocsikat a rácok a kamionsorba küldték, ott azonban a magyarok nem akarták beléptetni őket. Egy rutinos kamionos tanácsát megfogadva végül is személygépkocsi sorba beállva visszatérhettek honfitársaink csonkahonba, és ígéretet tettek, hogy nem adják fel, még ha beledöglenek a rácok, akkor is célba juttatják a gyűjteményüket az elszakított területen élő és arra rászoruló magyar testvéreinknek...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.